Aprófalva Lakói

CAL - horgolás kihívás a magyar amigurumi tervezők horgolásmintáival

Indulás: 2025. szeptember 14 - vasárnap

Online helyszín: MAMB - magyar amigurumi minták birodalma Facebook csoport

A kihívás részleteit folyamatosan megosztjuk a csoportban, most gyere és ismerd meg a főszereplők történetét!

(Nem vagyok író, ezért ez a történet az AI - mesterséges intelligencia segítségével, de személyreszabott szerkesztéssel jött létre)

AI generált kép

Mélyen, messze az Égkék tenger közepén rejtőzött egy zöldellő sziget: Szívföld szigete. A fák olyan magasra nőttek, mintha az eget akarnák megsimogatni, a virágok olyan színesek voltak, mintha a napsugarak minden melegét magukba szívták volna. A levegő csodálatos fűszeres illattal és varázslatos suttogással volt tele.

A sziget szívében az ezeréves erdő mélyén egy apró kis erdei faluban különleges lények éltek: pillangó szárnnyal repkedő kecses tündérek, bölcs elfek és kedves koboldok is, akiknek a szíve mélyén arany rejtőzött. Voltak itt fürge manók, akik moha fészkekben, mások fatörzsek nagyobb odvaiban laktak. Apró törpék, akiknek háza hatalmas csillogó gombakalapok alatt sorakoztak. Egy kedves víztündér a falun át csörgedező patak kövei között talált magának menedéket és néhány nagyobb virág is otthona volt egy-egy apró lénynek. A patak csobogása volt a falu zenéje, a madarak éneke pedig a reggeli ébresztő.

A legféltettebb kincsük a sziget közepén rejlő, pulzáló Lélekfény kristály volt. Ez adta az életet a növényeknek, a patakoknak és őrizte a sziget békéjét, de az utóbbi időben valami megváltozott. A patak vize mintha lassabban folyt volna, a virágok levelei elernyedtek, és a gombaházak fényei is halványulni kezdtek. Az erdő nyugtató morajlása is elhalkult és lassan ijesztő csenddé változott. A sziget varázsa, amitől annyira különleges volt, mintha elszivárgott volna.

A legenda

Aprófalva lakói felkeresték a sziget legősibb lelkét a fenyőerdő Entjét, hogy tanácsot kérjenek tőle

– “Ha kihuny a fény, az agancsok között újra felragyog a csillag” – suttogta reszketeg hangon. – Csak egy régi jóslat beteljesítése menthet meg minket, ami így szól:

"Mikor a sziget fénye halványul, és az életerő apad, egy rejtélyes szarvasnak fel kell vennie igazi Elvaruun* alakját. A sziget tiszta szívű lakóinak feladata az, hogy a jó szándékuk találkozzon a szarvas szellemével, biztosítva őt arról, hogy a szigetnek van jövője. Amikor az Elvaruun testet ölt, a sziget varázslatos kristálya új reményt kap és visszaszerzi erejét. "

- Szikratánc ez a különleges szarvas, a sziget egyik magaslati mezején él és még ő maga sem tudja, hogy mekkora erő rejlik benne. Ha készen álltok rá,  kiválasztok hat bátor lényt a feladatra, akik felkutatják és elviszik neki a sziget legértékesebb kincseit.

A faluban mindenki izgatott lett, a hat lény kiválasztása sem volt könnyű feladat, de végül kiderült, kiknek kell útnak indulni.

A Hősök és az ajándékaik

Hamarosan hat lelkes vándor búcsúzott el a kis falutól és vitték magukkal a legbecsesebb kincsüket, de nem aranyat vagy drágakövet:

Mukfinger kobold, aki sokszor morcosnak tűnt,de a szíve tiszta aranyból volt és mindig az igazat mondta, Ő egy különlegesen csillogó szerencsekövet vitt magával

Gombamanó  volt a legfiatalabb, aki imádta a nyüzsgést és a nagy családi összejöveteleket. Egy különleges mintázatú csigaházat csomagolt el a táskájába.

Pizsamás manó a falu történet mesélője egy különleges gombot tett a zsebébe, amit kis tündérek faragtak ki a legmagasabb fa legvékonyabb ágából.

Gümba apó a kistörpe a gombaszakértő, akitől bárki tanácsot kérhetett a gombákkal kapcsolatban is. Egy varázslattal az utolsó, kéken tündöklő gombát tette el egy fakéreg dobozkába.

Mohamanó mindig csendes volt és megfontolt, a föld mélyét ismerte a legjobban. Különleges ajándéka egy ősi moha szív volt, amit egy több száz éves fa gyökeréről gyűjtött be.

Szellő az erdei elf lány, aki nyugodtabb természetű volt és álmodozóbb a többi elfnél, a legszívmelengetőbb dalokat énekelte esténként - egy tündöklő varázsdaru tollát hozta.

Mukfinger és Gombamanó mentek előre, elkerülve a vadon csapdáit együtt takarították el az útra dőlt fatörzseket. Pizsamás manó, és Gümba apó a bohóckodásukkal vidították fel a társaságot. Mohamanó mutatta a legbiztonságosabb ösvényeket a sűrű erdőben, és elárulta, melyik moha a legpuhább pihenőhely. Szellő éneke erőt adott a fáradt vándoroknak.

Hosszú út után elérték a magaslati rétet. Ott, egy hatalmas fa árnyékában pihent Szikratánc, a különleges szarvas. Gyönyörű, agancsai csillogtak, mint a hajnali harmat, de szomorúság ült a szemében, nem bízott az idegenekben. A hat kis barát óvatosan közelített. Egyenként léptek elő, és felajánlották az ajándékaikat, ami a jó szándékukat mutatta:

Mukfinger kobold a szerencsekövet Szikratánc patája elé tette. "Bátorságot és belső erőt adok, hogy meglásd a benned rejlő hatalmat!"

Ez a csigaház védelmet és otthont jelent," mondta Gombamanó , "ahogy a kristály is megvédi a szigetet, és otthont ad nekünk."

Pizsamás manó az apró gombot a szarvas homlokára helyezte: “ a múltat kapcsolja össze a jövőnkkel, segíts összetartani a szigetünket”

Gümba apó felajánlotta az utolsó ragyogó kék gombát Szikratáncnak: “ – Ez a csodagomba a reményt hozza el neked”

Mohamanó "A föld bölcsességét és szívét adom neked, hogy erőt meríts belőle a változáshoz”

Szellő félénken tette le ajándékát a szarvas hátára "A darutoll a szabadság szimbóluma és remélem a sziget is szabadon lélegezhet majd."

A szarvas, figyelmesen hallgatta őket, és látta a szemükben a jó szándékot. Szelleme és a Lélekfény közötti ősi kötelék megérezte a tiszta szívű lények erejét. Amikor az utolsó ajándék is a helyére került, valami csodálatos dolog történt: a szarvas hátsó lábai erősebbek lettek, szőre csillogni kezdett. A mellkasa felemelkedett, és egy erős, mégis kecses, emberi törzs alakját öltötte. Agancsai visszahúzódtak és a szarvasfeje egy erdei tünde alakját vette fel. A szemeiben már nem a szomorúság, hanem az ősrégi bölcsesség és a határtalan erő csillant. Hálás volt, amiért segítettek neki megtalálni a benne rejlő erőt és felvehette igazi alakját.

A szigeten valami megmozdult mint egy szívdobbanás, érezni lehetett, ahogy egy hatalmas, meleg hullám söpör végig mindenen. Abban a pillanatban a kristály újra pulzálni kezdett, fénye visszatért, erősebben, mint valaha. A föld visszakapta a varázsát, és még annál is többet! A patakok vize felgyorsult kivirágzott a táj, a sziget ragyogó fénnyel telt meg.

Aprófalva lakói ujjongva fogadták a hazatérő hősöket és a fenséges Elvaruunt. A Lélekfény Szarvasa, ahogy mostantól nevezték, a sziget új őrzője lett, aki bölcsességével és erejével vigyázott a kristály fényére. A hat vándor pedig bebizonyította, hogy a legféltettebb kincs nem az arany, hanem a tiszta szív, az önzetlenség és a barátság ereje. 

---

Bárki részt vehet az Aprófalva Lakói CAL eseményünkön, ami teljesen nyitott és ingyenes a MAMB csoportban, emellett felfedezheted a tervezők oldalait is. Célunk a közös horgolás, kihívással fűszerezve!

 Jelezd, ha valamiben elakadtál, kérj segítséget, írj bátran a posztokhoz. A mintákban előfordulhatnak hibák - ezért mindig örülünk a visszajelzéseknek, hogy gyorsan tudjuk javítani .

Kalandozz velünk és érezd jól magad!